A nyuszi, aki puha ágyat készített a Holdnak

Volt egyszer egy kis fehér nyuszi, aki egy virágos rét szélén lakott, ott, ahol a fű este mindig ezüstös lett a holdfénytől. Nappal vidáman szaladt a margaréták között, megszaglászta a pipacsokat, és figyelte, hogyan táncol a szél a magas fűszálakon. Esténként azonban, amikor az ég lassan elsötétült, és a világ elcsendesedett, a kis nyuszi mindig kiült a domb tetejére, hogy nézze a Holdat.

Nagyon szerette a Holdat. Úgy érezte, a Hold minden este vigyáz a rétre, a virágokra, a kis bogarakra, sőt még rá is. Egy este, amikor különösen nagy és fényes volt az égen, a nyuszi sokáig nézte, majd halkan azt mondta:

Biztosan elfáradsz ennyi ragyogástól.

A rét csendes maradt. Csak a tücskök ciripeltek valahol a bokrok alatt, és a szél simogatta a fűszálakat. A nyuszi mégis egyre inkább azt érezte, hogy a Holdnak szüksége lenne valamire. Valami puhára. Valami kényelmesre. Valami igazán kedvesre.

Másnap reggel, amint felkelt a nap, a nyuszi rögtön munkához látott. Elhatározta, hogy puha ágyat készít a Holdnak.

Először gyűjtött egy nagy csomó puha pitypangpihét. Óvatosan, nehogy elfújja a szél. Aztán keresett hozzá lágy mohát az öreg körtefa tövénél. Talált néhány puha, lehullott szirmot is, amiket a rózsaszín esti virágok hagytak maguk után. Mindent szépen egy kis kupacba rakott a domb tetején.

Egész nap szorgoskodott. Néha megállt pihenni, ivott egy korty harmatot egy levélről, aztán folytatta tovább. Délutánra már egészen szép kis fészek készült. Kerek volt, puha, és olyan illata volt, mint a nyári rétnek naplemente előtt.

A nyuszi hátralépett, és elégedetten nézte.

Ez biztosan tetszene a Holdnak, mondta mosolyogva.

Amikor este lett, újra felmászott a dombra, és várt. Az ég először halványkék lett, aztán egyre sötétebb. Egymás után felragyogtak a csillagok, végül pedig megjelent a Hold is. Szép volt és csendes, mint mindig.

A nyuszi felnézett rá, aztán a puha ágyra.

Készítettem neked valamit, suttogta.

Természetesen a Hold nem szállt le az égről. Ott maradt magasan, fényesen és nyugodtan. A nyuszi először egy kicsit elszomorodott. Annyit dolgozott, és most úgy tűnt, hogy a Hold sosem fogja használni azt a puha kis fészket.

Ekkor egy halk rebbenést hallott maga mellett. Egy kis bagoly ült le a domb egyik kövére.

Mit csinálsz itt ilyen későn? kérdezte barátságosan.

A nyuszi lesütötte a szemét.

Ágyat készítettem a Holdnak, felelte. De azt hiszem, nem tudja használni.

A bagoly felnézett az égre, aztán a puha fészekre.

Lehet, hogy nem úgy, ahogy te gondoltad, mondta. De nézd csak meg jobban.

A nyuszi körbenézett. A holdfény ezüstösen ráesett a pitypangpihére, a mohára és a szirmokra. A kis fészek egyszerre ragyogni kezdett. Mintha egy darabka holdfény pihenne benne.

A nyuszi csodálkozva nézte.

Látod? mondta a bagoly. A Hold nem tud lejönni ide. De a fénye eljött.

A nyuszi szíve ettől rögtön könnyebb lett. Tényleg. A fészek most már nem üresnek látszott, hanem tele volt puha, ezüstös ragyogással. A Hold mintha elfogadta volna az ajándékot, csak éppen a saját módján.

A kis nyuszi leült a fészek mellé. Nem bántotta, nem mozdította el. Csak nézte, hogyan pihen meg benne a holdfény. A rét körülötte csendes volt, a virágok becsukták szirmaikat, a szél pedig már csak alig mozdult.

A bagoly is ott maradt még egy kicsit.

Néha a legszebb ajándék az, amit nem kézben visznek el, mondta halkan. Hanem fénnyel töltenek meg.

A nyuszi bólintott. Most már értette. Nem kellett, hogy a Hold lejöjjön a dombra. Elég volt, hogy a fénye megtalálta az ajándékát.

Még sokáig ültek csendben. Aztán a bagoly hangtalanul elrepült, a nyuszi pedig befészkelte magát a puha fészek mellé a fűbe. Felettük a Hold vigyázta a rétet, a csillagok halkan ragyogtak, és minden olyan nyugodt volt, mintha maga az éjszaka is elálmosodott volna.

A nyuszi lehunyta a szemét, és arra gondolt, hogy néha a szeretet nem úgy érkezik meg, ahogy elképzeljük. Néha egészen csendesen jön. Mint a holdfény. És amikor megérkezik, mindent puhábbá tesz.

Ezzel a gondolattal lassan elaludt a domb tetején, a puha fészek mellett, miközben a Hold egész éjjel ezüstösen világította be az ajándékát.